2012/07/26

Vision + Value sorozat Kepes György szerkesztésében (1965-6)






Az MIT pofesszoraként Kepes György szerkesztette ezt a  hat részből álló könyvsorozatot, amit a New York-i könyvkiadó, George Braziller jelentett meg. Célja a művészet, a tudomány, a kutatás és az oktatás  összefüggéseinek kutatása, bemutatása.

2012/07/04

Franco Grignani (Pieve Porto Morone, 1908 – Milano, 1999)

Wim Crouwel Neu Alphabet/New Alphabet

Wim Crouwel Neu Alphabet/New Alphabet betűje és az ezt bemutató kiadvány a huszadik századi grafika, tipográfia egyik kulcsfontosságú munkája.

Szépsége az időtlensége és egyfajta talány, amely a tökéletes tisztaság mellett bizonyos karakterek értelmezhetetlenségéből adódik. Talán pont ez tette életképessé és újra meg újra felfedezhetővé. A ridegséget oldja a játék, a megfejthetetlen rejtély. Ebből adódik a többrétegű rejtett üzenet, a mértani tökéletesség látszata mögé bújtatott állandó kérdés és felhívás, ettől válik függetlenné tértől és időtől, ezért mindig kihívás jellegű és önmagában, tisztán használva is izgalmas helyzeteket indukáló.

A betű 1967-ben, egy egyedi, a holland művészeti életben meghatározó kiadványsorozat részeként jelent meg, önálló betűmintakönyv formájában. A formátum nevét viselő Kwadraatblad (Quadrat Prints) ekkor már több mint tíz éve nagyon változatos tematikában, mindig elkötelezetten a kísérleti jellegű megnyilvánulások felé mutatott be friss szellemiségű alkotásokat a design, a művészet, az építészet, a zene, az irodalom és a tipográfia területéről. A teljes kollekció 34 számból állt, kiadója és megteremtője Pieter Brattinga, aki a Steendrukkerij de Jong & Co. művészeti vezetője volt 1951-1974-ig. Az egyedi formátumú sorozat mérete 25x25 cm, angol, német, holland és francia nyelven jelent meg 1953 és 1974 között. Nem kerültek kereskedelmi forgalomba, csak ismerősök, barátok és üzleti partnerek kapták, egyedi, sajátos névjegyként. Számonként 2000 példányban jelentek meg, rendkívül magas szintű nyomtatási minőségükkel és ingyenességükkel gyorsan váltak ismertté és meghatározóvá.

A betű maga egy nagyon sajátos, autonóm válasz egy új technológia megjelenésére. A fényszedéshez kapcsolódó katódsugaras monitorokon a hagyományos betűk megjelenítése, leginkább az íves vonalaké és betűtalpaké rengeteg vesztességet és módosulást eredményezett. A többszáz éves betűtervezési módszerek szembe kerültek a modern technológiával. A hatvanas évek fejlesztései hatalmas kihívást jelentettek a tervezőknek. Az elektronikus írógépek, a microcomputer-ek, a monitorok megjelenése mind egyedi, a sajátosságuknak megfeleltethető új, de sokszor nem túl igényesen tervezett elektronikus betűtípusokat eredményezett. Crouwel miután 1966-ban a Drupa-n megismerte a Hell Digiset nevű elektronikus szedőgépét és látott egy azon megjelenő, szörnyen eltorzult Garamond betűt, arra az elhatározásra jutott, hogy a már bevált betűtervezési módszerek helyett a Bauhausos tervezési metódus szerint, azaz hogy a technológia határozza meg a formát, ezzel a módszerrel nekiáll egy, a Digiseten jól alkalmazható betű megtervezésének. Az íves vonalak problémás megjeleníthetősége miatt kizárólag vertikális és horizontális vonalakból építkezett. Hollandia grafikatörténeti múltjában sok előzménye van a négyzetes betűformálásnak. Huszár Vilmos 1917-es De Stijl logója, amely a mozgalom eszmeiségét szimbolizálja, vagy Van Doesburg négyzetes abc-je 1919-ből is hasonló elemekből építkezik. A négyzet, a blokkrendszer, a kvadratikus forma sok évtizede meghatározó itt a design minden területén. A tervezési munka egy évig tartott. Nincs különbség a kurrens és a verzál között, u.n. monoalphabet, szabályos grid rendszerben tervezett, kizárólag horizontális és vertikális vonalakból vagy egy másik változatában kizárólag ezt formázó pöttyökből áll a dot-matrix rendszerének megfelelően és a diagonális saroklezárások jelleget csak szimulálja minden karakter. Ez a lezárás a monitorfelbontás vízszintes vonalainak eltolódását szimulálja, ezeket a megváltozott, az új technológiának megfeleltethető tervezői szempontokat mutatja be a húszoldalas kiadvány. A New Alphabet néhány karaktere teljesen ellentmond az olvashatóság és értelmezhetőség szabályrendszereinek, tervezője kísérletnek, az új tervezői metódus bemutatásának szánta, nem valóban használható, forgalomba kerülő betűtípusnak. Az olasz Linea Grafica a következő évben borítóoldalon alkalmazta, aztán feltűnt egy számítástechnikai konferencián, de megosztó volta miatt valós használatba abban az időben valóban nem került.

Két esemény bír megkülönböztetett figyelemmel a New Alphabet történetében. A betű, amely a korai digitális technológia kihívásaira született egyfajta vizuális alternatívaként nem került be sokáig a computer által determinált világ digitalizált fontjai közé. De nem került feledésbe, a grafikatörténet szerves és meghatározó eleme lett. 1996-ban Crouwel-t megkereste a London-i The Foundry, hogy érdekli-e néhány hatvanas évekbeli kísérleti betűje digitalizálása. Így Freda Sack és David Quay munkája által valóban használható betűként került forgalomba az eredeti terv és koncepció pontos megtartásával az Architype 3 Crouwel Collection részeként.  Crouwelt is meglepte, hogy keresett lett és hozott és hoz is bevételt, ezzel is bizonyítva örökérvényűségét. Crouwel maga a tervezéskor úgy nyilatkozott, hogy ez egy nagyon személyes, kísérleti munka, egy nem olvasható betű, ami sohasem lesz valóban használatban. A kor szerencsére megcáfolta.

A másik esemény egy kiállítás 2011-ben, a londoni Design Museum szervezésében Wim Crouwel: A graphic odyssey címmel. A kiállítás katalógusa mellett két fontos kiadvány jelent meg. Az egyik a Unit Editions tervezésében a betűt megjelentető ikonikus kiadványsorozatról egy nagyon fontos angol nyelvű publikáció Kwadraat – Bladen címmel. A másik, ennek talán legfontosabb és legismertebb száma, a New Alphabet reprint kiadása, így lett a kis kiadvány maga, története során először, bárki számára elérhető, kereskedelmi forgalomba kerülő, megvehető termék.

Ezek által a New Alphabet negyvenöt évvel a megszületése után a kortárs grafikai élet szerves eleme lett, jelen van, elérte vágyott médiumát, megtalálta helyét a kortárs technológiában, újra és újra visszaköszön és meghazudtolja korát, korszerűsége és frissessége semmit sem vesztett, csak a körülötte levő világ nőtt fel hozzá.


Balla Dóra / 2012. máj. 9.

Bifur: caractère de publicité, tervezője: M. Cassandre, Paris 1929